Ha valaki prüszköl, miért mondják, hogy egészségére?

Ez bizony furcsának tűnhet a mai gyerek fülének, mert azt tapasztalja, hogy a nátha, az influenza jár tüsszögéssel, ami pedig minden, csak nem az egészség jele.

Vagy száz esztendővel ezelőtt azonban tubákoltak az emberek. Dohányport dugtak az orrukba, és harsányakat tüsszögtek. Ez akkor olyasféle szenvedélynek számított, mint ma a dohányzás vagy az ital. Ahogy ma koccintanak, és egymás egészségére kívánják az italt, úgy cserélhettek tubákot dédapáink, és kívánhatták egymás egészségére. Ebből a szokásból maradt a mindenkori tüsszentés utáni “Egészségére!”.

Mondani sem kell, hogy a nyálkahártya dohányporral való ingerlése minden, csak nem egészséges. A tüsszentés a szervezet önműködő védekezése, más szóval reflexe a nyálkahártyára került por vagy más, oda nem való dolog gyors eltávolítására. Ennek a reflexnek fölösleges igénybevétele (méghozzá ilyen erőszakos módon, nikotintartalmú, pácanyagokat is tartalmazó, tehát nemcsak ingerlő, hanem némileg maró, mindenesetre erősen izgató porral) azt eredményezheti, hogy a közönséges, mindennapi ingerre nem váltódik ki a reflex; az orr tüsszentőképessége gyengül, tehát nem távolítja el azokat az anyagokat, amelyek pedig károsak. Az is nagyon valószínű, hogy a dohányporral tömött orr elveszti szaglóképességét. Vagyis az erőszakkal kiváltott tüsszentés éppen nem egészségére szolgál az illetőnek, csakúgy nem, mint a pálinka, amit egészségére kívánnak. Mint sok minden egyebet, az “egészségére” szólást is a szokás őrizte meg.

Forrás: Teknős Péter: Kérdezz! Felelek című könyve

Akár ez is tetszhet

Válaszolj

E-mail címed nem kerül nyilvánosságra.

This website uses cookies to improve your experience. We'll assume you're ok with this, but you can opt-out if you wish. Accept Read More

Privacy & Cookies Policy