A sárgabarack neve a latin „praecoces“ szóra vezethető vissza, amely „korai gyümölcs“-öt jelent. Az ókori rómaiak nevezték el így a korán virágzó és termő sárgabarackot. Tudományos nevét, a „malus armeniacá“-t szintén a rómaiaktól kapta: az I. században Lucullus Szíriából hozta magával, ő nevezte el szó szerinti fordításban „arméniai almá“-nak.
A sárgabarack a legrégebben termesztett gyümölcsfajták közé tartozik. 4000 évvel ezelőtt Kína északi részén már fogyasztották, és a Selyemúton keresztül jutott el Szírián keresztül a Római Birodalomba.
Összetevői alapján a sárgabarack zöldségnek számít, mivel egyik gyümölcs sem tartalmaz ilyen nagy mennyiségben karotinoidokat. A karotinoidok erősítik az immunrendszert, segítenek a rák megelőzésében, védik a bőrt az UV-sugárzástól, és gátolják az érrendszerben a lerakódásokat.
Keleten a sárgabarack magokat olyan felhasználási formában eszik, mint a mandulát. Az érett sárgabarack magját magot kiveszik és összetörik, majd percipánt készítenek belőle.