Hány éves korától ülhet a gyermek repülőre?

A gyermekkor – mint tudjuk – nagyobb rizikótényezőt jelent az utazás során. Ezt a nagyobb rizikót a gyermek megfelelő, utazás előtti felkészítésével és a szülőknek (kísérőknek) adott részletes tanácsokkal lehet csökkenteni.

A gyermekek nagyobb utazási rizikóját főleg az alábbi tényezők okozzák:

A gyermekek hőháztartása labilisabb, mint a felnőtteké. Ezért ők jobban ki vannak téve pl. a kiszáradás vagy a kihűlés veszélyének.
A gyermekek ellenálló képessége a fertőzésekkel szemben alacsonyabb, mint a felnőtteké, ezért a biomedicinális prevencióra (vakcináció, kemoprofilaxis) nagyobb hangsúlyt kell fektetni.
A gyermekeket kisebb testtömegük miatt jóval óvatosabban kell gyógyszerelni és teljesen más dozírozású és hatóanyag-tartalmú gyógyszereket kell számukra adagolni, arról nem is beszélve, hogy a gyógyszer bevételével szembeni ellenállásuk kifejezettebb.
A gyermek statikai súlypontja rosszabb, mint a felnőtteké (nagyobb relatív koponyaméretük miatt), ezért pl. síelés közben könnyebben szenvednek balesetet.
A gyermekek viselkedése kiszámíthatatlanabb, önkontrolljuk és belátóképességük töredéke a tapasztalt felnőttekének: ezért veszélyérzetük is jóval kisebb

A gyógyszerésztől a szülő nem csak saját magára, de gyermekére vonatkozóan is tanácsot fog kérni. A gyermekkel utazóknál az utazás céljainak és körülményeinek ismerete éppen olyan fontos, mint a felnőtteknél. A kérdésekre adott válaszoknál ezt figyelembe kell venni. Vegyük szemügyre tehát a gyakoribb kérdéseket .

Hány éves korától ülhet a gyermek repülőre?

A repülőtársaságok és az utazási orvostani szakemberek között ez sokáig vita tárgyát képezte, mert különböző légitársaságoknak különböző előírásai voltak ezen a téren. Mára már kialakult a konszenzus: a gyermek gyakorlatilag bármelyik életkorban utazhat, így a csecsemőkorban is. A repülőgép kabinjában uralkodó, a tengerszintnél kisebb nyomás nem káros a gyermekre, de a koraszülötteknél, krónikus keringési vagy légzési betegségben szenvedő gyermekeknél – éppúgy, mint a felnőtteknél – javasolt az utazás előtti orvosi tanácsadás.

Mint említettem, a gyermekeknek nincs élettapasztalata és veszélyérzete. Ezért a légi út során is fokozott figyelemmel kell kísérni. Utazni – éppen úgy, mint a gépkocsiban – csak bekötött biztonsági övvel szabad. Bizonyos kor alatt – légitársaságonként változóan – a gyermek ingyen utazhat, ha nem foglal el külön ülést – azaz a szülő ölében. Sok légitársaságnál megengedett volt, hogy a csecsemőt a szülő csak a karjaiban tartsa: azonban a fizika törvényei szerint, hirtelen magasságvesztésnél, a földi guruláskor a fékezésnél, a gyermek súlya többszörösére nő: azt emberi erővel nem lehet már megtartani. Ilyenkor mint a kilőtt puskagolyó, repül el a gyermek a kezünkből. Ezért mára már minden járaton kötelező a szülő biztonsági övéhez kapcsolható külön öv használata.

Ha repülőgép megsérül a magasban, a kabinból elillanhat a levegő, a repülőgép dekompresszálódik. Jól ismert, hogy ilyenkor az utasok feje felett lévő oxigénmaszk automatikusan aláhull, és azt az utasnak azonnal az orra-szája elé kell húzni. A felszállás előtt a biztonsági rendszabályok ismertetésekor ezt az utaskísérők világosan elmagyarázzák.

Nyilvánvaló, hogy ezt a műveletet a gyermek nem tudja magától megtenni. Minden aggodalmunk ellenére, először magunkat kell biztonságba helyezni, hogy azután a gyermeken tudjunk segíteni: tehát először magunkra illesszük a maszkot, majd csak azután a gyermekre.

Mozgásbetegség a gyermekeknél

A gyermekek vestibularis rendszere érzékenyebb, mint a felnőtteké, ezért az a tapasztalat, hogy a gyermekek több mint fele tengeri betegségről számol be a hosszabb gépkocsiút alatt. A gyermekek számára a megfelelő gyógyszerelés még nem teljesen tisztázott és elfogadott, ha lehetséges, inkább a szokásos fizikai megelőzéshez folyamodjunk: könnyű étkezés az út megkezdése előtt 3 órával, olvasás, videózás kerülése az út alatt, stb. Sedativumot ne, illetve helyette antiemetikumot (diphenhydramin) csak a legszükségesebb esetben adjon a szülő a gyermeknek.

Vakcináció a gyermekkorban

Hazánkban a kötelezően beadandó védőoltások széles skálája a gyermekeknek nagyfokú védelmet nyújt, mégis, a külföldi, endémiás területre való utazáskor indokolt, hogy a gyermekeket védőoltásban részesítsük, különösen akkor, ha valamilyen krónikus betegségben szenvednek.

Malária profilaxis gyermekkorban

Amikor a felnőtteknek indokolt a malária elleni védekezés, akkor a gyermekeknek is indokolt. Irodalmi adatok szerint az Európába behurcolt malária esetek 20%-át gyermekek hozzák be. A kemoprofilaxis nem véd a szúnyogcsípéstől (tehát a mechanikus védekezés nem elhagyható) de a betegséget megelőzi („megöli a parazitát, ha elhagyja a májat” ) és a kezelést a maláriás területről visszatérve is folytatni kell. Természetesen, az antimaláriás szereknek a gyermekeknél is van mellékhatása, azonban kevéssé pszichiátriai, mint inkább gastrointestinális jellegű.

Utazási hasmenés a gyermekkorban

A gyermekek ugyanolyan arányban esnek áldozatul az utazási hasmenésnek, mint a felnőttek. Mégis, amiért külön említést érdemel ez a betegség, az az, hogy egyrészt a diarrhoea általában a gyermekeknél lázzal is jár, másrészt pedig következményei komolyabbak lehetnek, mint a felnőtteknél, ezért nagyobb odafigyelést igényel. Talán mondani sem kell, hogy mindez vonatkozik a biztonságos étel-ital szabályok rigorózusabb betartására is.

A tej beszerzése – különösen az aggályos higiéniájú országokban – nehézséget okoz, illetve eredete sokszor kétséges. Ezért sok szülő tejport visz magával, és azt forralt vízzel helyben készíti el.

Bár a kutatások azt mutatják, hogy a gyermekek utazási hasmenése – gyengébb ellenálló képességük miatt – többnyire bakteriális eredetű, az utazási hasmenés kemoprofilaxisát a szakemberek többsége a gyermekeknél ellenzi, mellékhatásai miatt.

A gyermek könnyebben kiszárad, ezért a rehidráció alapvető fontosságú. Az intravénás folyadékpótlást elkerülendő, a gyermeket itatni kell. Saját praxisomban a sóspálcika – Cola kombináció sikert eredményezett: a gyermekek örömmel kihasználták a majszolás és a kólaivás szülői utasításra történt fogyasztását. A folyadékbevitel mellett így a glukózbevitel problémája is megoldott. A rehidrációt lassan, kis kortyokkal kell kezdeni, majd ütemesen folytatni. Az erőltetett hidráció hányást provokál.

Ha a csecsemő a gyakori diarrhoea miatt pelenka-dermatitisben szenved, azt cink-oxidos kenőccsel, különböző, A- és C-vitamin tatalmú olajjal, legvégső esetben hidrocortison tartalmú kenőccsel kell kezelni.

Forrás: Dr. Felkai Péter PhD: Utazásorvostani ismeretek gyógyszerészeknek

0