A konzerv története azzal kezdődött, hogy Napóleon 1795-ben a Le Monde nevű újságban felajánlotta, hogy tizenkétezer frankos jutalmat ad annak, aki megoldja serege élelmezési nehézségeit.
A hirdetésre 1809-ben egy Nicolas Appert nevű sörfőző és cukrász jelentkezett. Zöldségeket tett üvegekbe, majd az üvegeket viasszal és huzallal légmentesen lezárta, és 100 Celsius-fokos vízbe tette. A baktériumok elpusztultak, és a zöldségek frissek maradtak. Így kezdték el edénybe zárva tartósítani az élelmiszereket. A találmány bevált, és a feltaláló meg is kapta Napóleontól a jutalmat, habár a jelenséget nem tudta megmagyarázni. Később Louis Pasteur ismertette az okát.
Egy évvel a konzerv feltalálása után a brit Peter Durand kezdeményezésére az üveget felváltotta az olcsóbb és strapabíróbb fémdoboz, amelynek hátránya az volt, hogy nehezen lehetett kinyitni. Aztán 30 év múlva feltalálták a konzervnyitót is.
Az első konzervgyárak a halászkikötőkben jöttek létre, ahol halakat tartósítottak. A munkát matrózok végezték, a dobozokba szardínia és makréla került.