A csalán fullánkos szőrszálaiban levő hangyasav okozza a csípő, égető érzést. Ha ez így van, akkor a csalántea miért nem csíp?
A növény latin neve (urtica dioica) is erre a jellegzetes tulajdonságra utal, ugyanis az „uro” szóból származik, amelynek jelentése: „éget”. Ha a szőrszál vége fizikai hatásra megsérül, akkor a benne található irritáló nedv a bőr alá kerülve kellemetlen érzetet kelt: a csalán csípte bőrfelület kipirosodik, viszket, felhólyagosodik.
Az általunk gyógynövényként ismert csalán azért nem csíp, mert belsőleg szárítva és forrázva alkalmazzuk, és ez a két eljárás kioltja a kellemetlen hatást. A csalán kiváló gyógynövény: megtisztítja a vért a káros anyagoktól, fokozza az emésztést és a vizelet kiválasztását, csillapítja a gyulladást, erősíti az immunrendszert. Támogatja a méregtelenítő és a fogyókúra eredményességét, mivel salaktalanítja a szervezetet.
A benne lévő vitaminok és ásványi anyagok gyógyítóan hatnak az emberi testre. Főként B- és C-vitamin, valamint vas és magnézium tartalma miatt értékes növény. A C-vitamin erősíti a szervezet védekezőképességét, a B-vitamin és a magnézium nyugtatja az idegeket, a vas gyógyítja a vérszegénységet. A flavonoidok és a karotinoidok a rák megelőzésében segítenek.
A csalántea elkészítése
Egy púpozott teáskanálnyi szárított csalánt tegyünk egy bögre forró vízbe. Kúra esetén 1-2 héten keresztül naponta 2-3 csészényit fogyaszthatunk belőle.