Az eredeti eskü eredete
Az úgynevezett Hippokratészi eskü valójában nem Hippokratész tollából származik, hanem i. e. V. századi orvosi hagyomány része. A ránk maradt szöveg Apollón, Asklepios, Hygieia és Panakeia isteneknek tett fogadalommal kezdődik. A dokumentum tiltja a halálos mérget, a magzatelhajtást és a sebészi beavatkozások végzését, miközben szentként kezeli a betegek adatainak bizalmas kezelését. Így már az ókorban megjelent a gyógyítás mellett a titoktartás és a beteg iránti tisztelet elve.
Hippokratész és öröksége
Hippokratész (Kr. e. 460 körül – Kr. e. 370 körül), Kos szigetén született orvoscsalád sarja, akit a modern orvostudomány „atyjaként” tisztelünk. Ellentétben a korabeli vallásos-földelemző gyógyítási gyakorlatokkal, ő a megfigyelést és az ésszerű elemzést tette a terápia alapjává. Munkássága:
– hangsúlyozta a betegségek természeti okait,
– rendszerezte a tünetek megfigyelését,
– megteremtette a klinikai diagnózis alapjait.
Neve ma a szakmai tisztesség, a betegközpontúság és a megfigyelés kiemelkedő jelentőségének szimbóluma.
Az orvosi eskük fejlődése
Az elmúlt másfél évezredben az orvosi fogadalmakban tükröződött a társadalom és a tudomány változása:
– 1948: Genfi Deklaráció (WMA) – kiegészítette az ősi tilalmakat, és rögzítette a betegjogokat, a diszkriminációmentességet és a humanitárius elkötelezettséget.
– A későbbi etikai kódexek hangsúlyozzák a beteg autonómiáját, a tudományos kutatások etikus lefolytatását és a globális egészségügyi egyenlőtlenségek leküzdését.
– Kontinentális Európában, angolszász országokban és más régiókban eltérnek a hangsúlyok, de közös bennük a beteg iránti felelősség és a bizalom megőrzése.
Magyarország és a nemzetközi gyakorlat
Magyarországon nincs egységes, nemzeti hippokratészi eskü:
– Az orvosegyetemek saját, a kor kihívásaihoz igazított fogadalmat alkalmaznak.
– A legtöbb szöveg ma is kiemeli a titoktartást és a szakmai tisztességet. Új elemek a betegek tájékozott döntésének támogatása, a multidiszciplináris együttműködés és a folyamatos szakmai fejlődés iránti kötelezettség.
Nemzetközi szinten a legtöbb orvos a Genfi Deklaráció szerinti esküt teszi, de számos szakterület – sebészet, pszichiátria, kutatás – külön, speciális fogadalmat dolgozott ki.
Mit tanulhattunk meg mindebből? A „Hippokratészi eskü” valójában egy több évszázados hagyomány dokumentuma, amely az ókor istenszövetségétől napjaink emberi jogi elveinek érvényesítéséig fejlődött. Hippokratész érdeme, hogy a megfigyelést és a logikus következtetést állította a gyógyítás középpontjába, megalapozva a modern orvoslás szellemi kereteit. A mai orvosi etikai kódexek erre az örökségre építenek, de már a beteg autonómiáját, az emberi jogokat és a folyamatos szakmai megújulást is középpontba helyezik. Így az orvosi hivatás nemcsak gyógyítás, hanem erkölcsi elkötelezettség is – a beteg javáért, teljes emberi méltósággal.
