Miklós püspök a 3–4. század fordulóján élt Kis-Ázsia déli partvidékén, Myra városában. Ma már csak legendák sora őrzi alakját, ám a helyi lakosok mindmáig a legnagyobb szentként tisztelik, imáikban „Noel Baba” néven szólítják meg, ami magyarul annyit tesz: „Ajándékozó Apa”.

Püspöki szolgálat és népszerűség

Miklós mindössze harmincévesen lett Myra püspöke, és pozícióját több mint ötven éven át töltötte be. Ezekben az évtizedekben:
• karitatív tevékenységével egész vagyonát a rászorulók megsegítésére fordította;
• titokban juttatott élelmet és pénzt a szegény családoknak, gyakran karácsony előtt;
• a legendák szerint egy zálogba került nemes család lányai számára is így biztosított hozományt, ezzel mentve meg őket a rabszolgaságtól vagy a prostitúciótól.

Működése alatt annyira erős lett iránta a nép szeretete, hogy a „Télapó” alakját gyakran magához a püspökhöz kötötték: a hagyomány szerint a város melletti hegyekből sétált le éjjelente áldozatot hozni.

Csodás tettek és viharos utak

Írásos források ugyan szerény számban maradtak fenn, de a hagyomány szerint Miklós:
• éhínség idején saját vagyonát áldozta fel, hogy gabonát szerezzen a lakosságnak;
• viharos tengeren vállalt kockázatos utazást, hogy Szíriából importáljon élelmet Myrába;
• gyógyító imáival és áldásaival több betegen is segített, amiről számos beszámoló őrzi emlékét.

E cselekedetek tették őt már életében szentté a nép szemében. Sírjánál azóta is forrás fakad, amelyet sokan gyógyító vízként tisztelnek.

Halála, sírrablás és ereklyék

Miklós püspök 343 körül hunyt el, és Myrában, saját templomában temették el. A 11. század végén kalózok fosztották ki sírját, maradványainak egy részét pedig Itáliába, Bari városába vitték. Az ottani Szent Miklós-bazilikában ma is őrzik a csontokat, míg lelke és legendája tovább él Anatóliában.

Ünnep és hagyomány

December 6-án, Szent Miklós napján a keresztény egyházak és sok népcsoport megemlékezik róla. Európa-szerte különböző népszokások alakultak ki: ajándékozó ünnepségek, éneklések, gyermek- és árvaházak látogatása. Miklós alakja évszázadok alatt kapcsolódott a modern Télapó képéhez, akit piros ruhában, fehér szakállal ismerünk ma világszerte.

Az Anatóliában máig működő zarándokhelyek, a Myrai sziklatemető és a Bari-bazilika emlékhelyei összekötik a történelmi Miklós püspököt a kortárs ünnepi hagyománnyal.

Miként a mai Noel Baba, Miklós püspök is az önzetlen adakozás, a titkos jótékonyság és az elesettek melletti kiállás szimbóluma. Aki megismeri életét, ráébred: a legnagyobb ajándék a mások iránti szeretet és odafigyelés. Ily módon a történetből azt tanulhatjuk meg, hogy a valódi csoda nem az ajándék tárgyában, hanem a szívből jövő, névtelen segítségnyújtásban rejlik.

A Mi a története a Télapónak? bejegyzés először Naturanet.hu Életmódok-én jelent meg.