Mi is az a zuzmó?
A zuzmó (Lichenes) valójában nem önálló növény, hanem egy szimbiotikus kapcsolat gombák és moszatok (vagy cianobaktériumok) között. A gomba biztosítja a szerkezetet, védelmet és nedvességet, míg a partnerfotoszintetizáló élőlény tápanyagot állít elő. Külsőre lehetnek kéregszerűek, bokorszerűek vagy levélalakúak, és szinte mindenütt megélnek: sziklákon, fák kérgén, talajon.
Izlandi zuzmó – kenyér és orvosság
Az északi vidékeken, különösen Izlandon, a Cetraria islandica nevű zuzmót évszázadokon át liszttel keverve sütötték kenyernek.
– Tápláló, magas szénhidrát- és gyantatartalma miatt gyomorerősítő szerként is alkalmazták.
– A középkori Európában járványok idején a „kenyérhez hasonló” izlandi zuzmót orvosi cikkekben is említették.
Mannazuzmó a puszták kincse
A mannazuzmó (pl. Lecanora esculenta) sivatagos és száraz pusztai területeken tömegesen fordul elő:
• Krím-félsziget, Kis-Ázsia, Perzsia, Észak-Afrika.
• A zuzmórétegek akár 10–15 cm vastagok lehetnek.
• Akit a szél a hegyekből felkap, “égi mannának” véli, mert esőkor valóban lehullik.
• A tatárok földi kenyérnek hívják, és helyi népi konyhákban készítenek belőle lepényt.
A bibliai manna valódi forrása
A Szentföld zarándokai a Bibliában leírt, „koriandermag nagyságú, fehér, mézédes” mannát keresték. 1823-ban Christian Gottfried Ehrenberg német botanikus megtalálta a magyarázatot:
• A tamariszkuszfa nedvkeringését pajzstetvek (Trabutina mannipara) zavarják meg.
• A tetvek gyantaszerű váladéka cseppenként képződik: fehér, áttetsző, íze kristályos mézre emlékeztet.
• Nappal a hőmérséklet emelkedésével a kis lepkehangyák gyűjtik, így a szemek valóban „eltűnnek”.
• Hűvös éjszakákon a hangyák alvóállapotba kerülnek, reggel 8–9 körül gyűjtéshez jutunk.
Mit tanultunk?
Végül kiderült, hogy a népi hiedelem szerinti „égi kenyér” két különböző jelenség:
– Egyik a tápláló, lisztszerű zuzmó (izlandi és manna-zuzmó), amely kenyérsütésre és gyógyításra szolgált.
– A másik, a bibliai manna, valójában tamariszkuszpajzstetvek gyöngyszerű váladéka, amelyet a természet „édes hulladéknak” hagy a korai ébredőknek.
Így a történelmi mítosz és a modern természetkutatás találkozásából bontakozik ki a valódi kép a manna eredetéről.
