Hó alatt élővilág – mi változik a tél közeledtével?
Amikor a tájat hó borítja, a felszínen látszólag csend honol, ám a föld alatt és a hópárna legalsó rétegében élőlények százai rejtőznek. Ezek az állatok különféle stratégiákkal alkalmazkodtak a hideghez: némelyek áttelelnek, mások búvóhelyekbe vonulnak, és akadnak, akik mély álomba merülnek.
Ízeltlábúak és apró gerinctelenek
Fürge bogárfajok, pókok, poloska- és levéltetű-fajok nagy része már az első fagyok előtt telelőállapotba kerül (diapauza). A peték, lárvák vagy nimfák a földben, levelek alatt, fa repedéseiben és a hó alatt rejtőzve várják a tavaszi olvadást.
Pókok és pókfélék egyes faja a talajszint néhány centis rétegében élősködik, ahol a hőmérséklet nem süllyed fagypont alá.
Méhek és hangyák télalvása
A vadméhek (például a poszméhek) és szorgos házi méhek a kaptárban egyenként nem telelnek át: a dolgozók eltűnnek, csak a királynő pihen be a túlélésért. A háziméhek viszont fürtökbe rendeződve tartják meg a testhőmérsékletet, mézeikkel táplálkoznak.
A hangyák fészkeiket mélyre ásva, a boly belső kamráiban rendezkednek be; anyagkészleteik (elhordott növényi részek, gomba) felhasználásával korlátozottan életben maradnak.
Rágcsálók: mókus, hörcsög és társai
Mókusok – miután ősszel elraktározták a makkokat és mogyorót – téli odújukban szünnapokat tartanak, időről időre előbukkanva csemegézni. A zsákmányzott magvak energiatartalma elégséges ahhoz, hogy ne kelljen folyamatosan táplálék után kutatni.
Hörcsögök (és pelék) viszont igazi tárolós módszert alkalmaznak: üregeikben több kamrában különítik el a gabona- és magraktárakat. A hőmérséklet-stabil földalatti járatokban víz és élelem mellett folyamatosan pótolják a tartalékot.
Hüllők és kétéltűek telelése
A kétéltűek (béka, gőte) a vízpart menti iszapban vagy a tómederben vészelik át a telet; anyagcseréjük lassul, és a bőrükön keresztül veszik fel az oxigént.
A hüllők (kígyók, gyíkok) a talaj mélyebb rétegeiben, faodvakban szenderednek el: a szívritmusuk és a anyagcseréjük is minimálisra csökken, így a testük nem fagy meg.
Nagyobb emlősök – a mackó pihenése
A barna medvék valódi hibernációt folytatnak: testhőmérsékletük néhány fokkal csökken, pulzusukat és légzésüket is lassítják. A barlangban vagy odvas fákban felhizlalt zsírtartalékaikat égetik el.
Más nagyemlősök, például a vaddisznó vagy a szarvas, aktív téli életmódot folytatnak, csökkentett ételkereséssel és megnövekedett zsírbevitel segítségével.
Mit tanultunk végül?
A hóval borított táj alatt nem áll meg az élet: minden élőlény a saját stratégiájával küzd a hidegért. A talaj és a hó alatti mikroklíma védelmet nyújt, a tárolt készletek és a metabolikus lassítás pedig lehetővé teszi, hogy tavaszig kitartsanak. Az állatok adaptációi lenyűgöző példái annak, hogyan őrzi meg a természet az életfolytonosságot a zord évszakokban is.
