A vallásokban kétféle időfelfogás létezik. Ezek alapvetően meghatározzák a hit jellegét és doktrínáit.
A ciklikus időmodell (pl. a hinduizmusban, a buddhizmusban) feltételezi, hogy az időnek nincs kezdete és vége. Legismertebb megnyilvánulási formája a reinkarnációba vetett hit, mely szerint a jelenlegi élet csupán egy a sok közül.
A lineáris időmodell (pl. a kereszténységben, a judaizmusban, az iszlámban) szerint van egy meghatározott kezdet, és lesz egy vég is, amikor a lélek a mennyországba vagy a pokolra jut.
Minden vallás utal az év ciklusára. Az ünnepeket egyrészt a földműveléssel kapcsolatos teendőket követik, másrészt a hit történetét örökítik meg.
A lineáris időmodellekre jellemző a hét egyik napjának kijelölése az istentisztelet céljára, valamint a hét napjainak a teremtés hét napjával való összekapcsolása.
A ciklikus modellek az év főbb periódusait használják a rítusok és az istentiszteletek központi eszméjéül.
