A felfázás baktériumok által okozott betegség. Általában szövődmény nélkül gyógyul, de krónikus vesekárosodás, veseelégtelenség, magasvérnyomás, terhességi komplikációk alakulhatnak ki. Ezért fontos a húgyúti gyulladás korai felismerése és gyógyítása, és a visszatérő fertőzésekre hajlamosító tényezők felderítése és kezelése.
A felfázás leggyakoribb tünete a gyakori, fájdalmas vizelési inger. Alhasi görcsök is jelentkeznek, ez reflexes folyamat és nem mindig áll párhuzamban a fertőzés súlyosságával. A vizelet színe sötét, zavaros lehet, illetve a genny miatt bűzössé, bizonyos esetekben véressé is válhat.
A húgyúti fertőzések során a húgyutak (a vesétől a húgycsőig) bármely szakaszán kórokozó mikroorganizmusok szaporodnak el. A fertőzéseket legtöbbször baktériumok, ritkábban gombák és vírusok okozzák. Kialakulási mechanizmusukat tekintve szokás véráram útján kialakuló, illetve felszálló fertőzések csoportjára osztani őket. A véráram útján történő fertőzés alatt azt értjük, amikor a kórokozó a vér útján más szervekből, elsősorban a bélből jut el a kiválasztó rendszerhez és betegíti meg azt. A felszálló fertőzések (melyek hétköznapi néven felfázásként ismeretesek) akkor alakulnak ki, amikor a kórokozók a húgycsőnyíláson keresztül terjednek felfelé a húgyhólyagba, illetve onnan felfelé a vesemedencéhez.
A megelőzés szempontjából nagyon fontos a megfelelő higiénés körülmények betartása, azaz kézmosás minden vécéhasználat előtt és után, valamint a vécéülőke tisztántartása, vagy használat előtte letisztítása. A megfelelő mennyiségű nem cukrozott, nem szénsavas italokból álló folyadékfogyasztás szintén nagyon fontos annak érdekében, hogy a vizelet ne sűrűsödjön be, és ne idézzen elő pangást a vizeletkiválasztó és -elvezető rendszerben, mert a pangás kedvez a gyulladásos folyamatok kialakulásának.
