Mit jelent a „pünkösd” szó?

A görög pentékoszté szóból származik, amelynek jelentése: ötvenedik. Azért kapta ezt a nevet, mert a Biblia szerint Húsvét után 50 nappal következik. A nyugati kereszténységben pünkösdvasárnap május 10. és június 13. közé esik. Az egyes nyelvekbe latin közvetítéssel került.

A Pünkösd a kereszténység egyik legrégibb ünnepe, gyökerei az ókori Izraelből erednek. A zsidóság az Egyiptomból való szabadulást, vagyis a zsidó húsvétot követő 50. napon az aratás végét ünnepelte meg. Az első termést áldozatként mutatták be Istennek. Később egyre fontosabb szerephez jutott ez a zsidó ünnep. Az időszámításunk kezdetén már a törvények kihirdetése is erre a napra esett.

A keresztény pünkösd kialakulásának történetét a Bibliában az apostolok cselekedetei mutatják be. Jézus Krisztus halálát és feltámadását, a húsvétot követő ötvenedik napon lángnyelvek szálltak le az apostolokra, így kapták meg a szentlelket, amint azt korábban Jézus megígérte nekik.

Reviczky Gyula: Pünkösd

Piros pünkösd öltözik sugárba,
Mosolyogva száll le a világra.
Nyomában kél édes rózsa-illat,
Fényözön hull, a szivek megnyilnak.

Hogy először tünt fel a világnak:
Tüzes nyelvek alakjába’ támadt.
Megoldotta apostolok nyelvét,
Hirdeté a győzedelmes eszmét.

Piros pünkösd, juttasd tiszta fényed’
Ma is minden bánkodó szivének,
Hogy ki tévelyg kétségbe’, homályba’:
Világitó sugaradat áldja.

Habozóknak oldjad meg a nyelvét,
Világositsd hittel föl az elmét.
Hogy az eszme szívből szívbe szálljon,
Diadallal az egész világon!

Piros pünkösd, szállj le a világra,
Tanits meg uj nyelvre, uj imára.
Oszlasd széjjel mindenütt az éjet,
Szeretetnek sugara, Szentlélek!