A felejtés nem csupán emberi mulasztás, hanem a memória működésének elengedhetetlen része. Az alábbiakban bemutatjuk a felejtés főbb típusait a legújabb kutatások tükrében, hogy pontos képet kapjunk arról, mi történik emlékeinkkel.
Spontán felejtés
A spontán, vagy más néven időbeli elhalványulás során az emlékek „kimosódnak” az agyunkból. Ebbinghaus híres felejtési görbéje szerint a megtanult információk legnagyobb része az első órákban vész el. Neurológiai szempontból ez a synaptikus kapcsolatok gyengülésének, a hipokampusz és a cortex közötti rövidtávú memóriaáramlatok leépülésének köszönhető. Ha hosszabb ideig nem használunk egy idegen nyelvet vagy egy készséget, azokat egyre nehezebb felidézni.
Hibás reprodukció
Amikor az eredeti emlék helyét részben vagy egészben egy téves változat („pótlék”) foglalja el, hibás reprodukcióról beszélünk. Ez lehet egyszerű betűcsere, de makacsabb esetben teljes történetek kísérteties – ám hamis – rekonstruálása, amit a pszichológia konfabulációnak nevez. A sztereotípiák, a verbális sémák és a korábbi ismeretek mind hozzájárulnak a torzuláshoz.
Konfúz felejtés
Bizonyos helyzetekben annyira egy feladatra vagy ingerre koncentrálunk, hogy minden mást „kizárunk” a tudatunkból. Ezt a jelenséget a köznyelvben a „szórakozott professzor” effektusaként is emlegetik. Ilyenkor a figyelem szűkítése, az ún. inattentional blindness következtében a háttérinformációk nem rögzülnek, mintha el is tűnnének a memóriából.
Traumás felejtés
Súlyos baleset, agysérülés vagy pszichés trauma esetén előfordulhat retrográd vagy anterográd amnézia. A hippocampus és környező agyi területek sérülése gátolja az új emlékek bevésődését, miközben a régi, jól konszolidált emlékek gyakran megmaradnak. PTSD esetén a traumatikus események is visszatérhetnek képekben és hangokban, miközben más, fontos élethelyzetek keverednek vagy eltompulnak.
Interferenciafelejtés
Ez a felejtésmód két irányban működhet: proaktív interferencia során a korábban tanultak nehezítik az új információk bevésését (pl. ha korábban más nyelven tanultunk), míg retroaktív interferencia esetén az utána jött tananyag zavarja meg a korábban rögzült emlékeket. Kutatások szerint az emléknyomnak legalább 30–60 perc zavartalan konszolidációra van szüksége ahhoz, hogy stabilizálódjon.
Motivált felejtés
A kellemetlen, szorongást keltő élmények elfojtása vagy aktív háttérbe szorítása a modern pszichológia szerint részben tudatos, részben automatikus folyamat. A retrieval-induced forgetting kísérletekben az derült ki, hogy egyes emlékek szándékos előhívása mások elnyomásához vezet. Bár a Freud-i elfojtás klasszikus elképzelése vitatott, az adaptív emlékezeti kontroll mechanizmusai napjainkban is intenzív kutatás tárgyai.
Végső soron megismerhettük, hogy a felejtés nem csupán hiba, hanem az emlékek szűrésének, frissítésének és az adaptív működésnek az eszköze. A memória műveletei közé tartozik az információk megőrzése, átalakítása és – szükség szerint – elengedése is, így emlékeink folyamatosan formálódnak a környezetünkhöz és belső szükségleteinkhez igazodva.
