Hőszabályozás alapjai
Testünk hőmérsékletét a hőtermelés és a hőleadás finom egyensúlya tartja állandó szinten. Az agy hőközpontja (hipotalamusz) érzékeli a belső és külső hőmérséklet-változásokat, és ennek megfelelően szabályozza az izommunka (remegés), a vérkeringés (értágulat vagy -szűkülés), valamint a verejtékezés mértékét. Ennek köszönhető, hogy a testhőmérséklet normálisan 36,1–37,2 °C között mozog.
Láz és hipertermia: mi a különbség?
Láz esetén a hipotalamusz “beállított pontja” (set point) megemelkedik, például fertőzés vagy gyulladás hatására felszabaduló pirogének (pl. citokinek) miatt. A szervezet ezért izomműködéssel (remegéssel) és érszűkülettel próbálja a hőmérsékletet az új, magasabb értékre emelni. Ilyenkor a beteg “hidegrázást” tapasztal, majd miután a test eléri az új set pointot, melegebbnek érzi magát.
Hőmérséklet-tartományok:
– 38–39 °C: mérsékelt láz
– 39–40 °C: magas láz
– 40 °C felett: nagyon magas láz (potenciálisan veszélyes)
Hipertermia esetén a hőszabályozás normálisan működik, de a szervezet olyan mértékben termel hőt (pl. extrém fizikai megterhelés, környezeti hőhullám), vagy nem tud elegendő hőt leadni (pl. zárt, forró tér), hogy a testhőmérséklet kórosan megemelkedik. Ilyenkor nincs “új beállított pont”, hanem a hőtermelés/hőleadás aránya billent ki drámaian.
Kezelés: lázcsillapítás vs. hipertermia ellátása
Lázcsillapítás célja a hipotalamusz által beállított magasabb pont “leszállítása”. Ehhez hatékonyak a klasszikus lázcsillapítók (paracetamol, ibuprofen), mert ők gátolják a gyulladásos pirogének képződését. Emellett fontos a megfelelő folyadékpótlás, pihenés és hűvös környezet biztosítása.
Hipertermia esetén a lázcsillapítók nem hatnak, hiszen a termelődő pirogén szint nem emelkedett. Ilyenkor elsődleges feladat a hőleadás segítése: hideg vizes borogatás, fürdetés, ventilátor használata, valamint folyadékbevitel.
Gyógyszerek, amelyek lázat okozhatnak
Néhány gyógyszer nem csillapítja, hanem épp ellenkezőleg: kiváltja a lázas állapotot. Az ún. drug-induced fever mechanizmusai lehetnek allergiás (immunmediált), toxikus vagy termogenikus hatások. Gyakori lázkeltő szerek:
- Antibiotikumok: főleg beta-laktámok (penicillinek, cefalosporinok), szulfonamidok
- Antikonvulzívumok: fenitoin, karbamazepin
- Általános érzéstelenítők: droperidol, inhalációs anesztetikumok (malignus hipertermia kiváltói)
- Antipszichotikumok: neuroleptikumok (Neuroleptikus malignus szindróma)
- Fokozott termogenezist okozó stimulánsok: amfetaminok, kokain
- Biológiai terápiák és vakcinák: citokin felszabadulás révén
- Immunmodulátorok: allopurinol, propiltiouracil (ritkán)
Ezeknél a szereknél a láz oka lehet: gyógyszerallergia, közvetlen sejtméreg (toxicitás), vagy a szer vezetékes hőtermelését fokozó mechanizmus.
Mit tanultunk végül?
A cikkből megtudhattuk, hogy a láz és a hipertermia nem ugyanaz: előbbi a központi hőszabályozás eltolódása, utóbbi a test hőtermelésének és -leadásának zavarából ered. A lázcsillapítók hatékonyak a kórosan megemelkedett beállított pont csökkentésére, ám hipertermia esetén csupán fizikai hűtéssel és folyadékpótlással érhetünk el eredményt. Emellett fontos felismerni, hogy bizonyos gyógyszerek maguk is kiválthatnak lázat, ezért minden lázas állapotnál gondoljunk a gyógyszeres háttérre is.
