A daganatok leggyakoribb fajtái gyerekeknél

Bár viszonylag ritkának mondható, a gyermekeknél a rák az egyik vezető halálok. Az általános kilátások a tumoros betegségek kapcsán sokat javultak az elmúlt évtizedekben. Javuló tendenciát mutat a túlélési arány egyes rákfajták esetében, ám bőven van még mit tenni ahhoz, hogy ennek a rettegett kórnak valamennyi típusával szemben hatékonyak legyünk.

Hogy mi okoz gyermekkorban rákot, ma sem tudjuk. A daganatos betegségben szenvedő gyermekek csupán 5%-ánál igazolható öröklött mutáció. A legtöbb rákfajtánál gyerekeknél és felnőtteknél is azt feltételezik, hogy egy génmutáció eredményeként fejlődik ki, ami kontrollálatlan sejtburjánzáshoz, végül pedig daganat kialakulásához vezet. Felnőtteknél ez a folyamat gyakran visszavezethető valamilyen káros külső hatásra, mint a dohányzás, az UV-sugárzás, az azbeszt. Gyermekkorban azonban ilyen tényezőket nehéz beazonosítani, egyrészt a gyermekkori daganatok ritka előfordulása miatt, másrészt azért, mert nehéz utánajárni, hogy a gyermekek fejlődésük korai szakaszában milyen hatásoknak voltak kitéve.

Gyermekeknél a daganatos betegségek más fajtái jelentkeznek gyakrabban, mint felnőtteknél. Az egyik legsűrűbben előforduló gyermekkori daganatos betegség a leukémia, a csontvelő és a vér betegsége. Az összes daganatos gyermek 30%-a szenved ebben a betegségben.
[su_pullquote align=”right”]Figyelem!

Amennyiben bármilyen rendellenességet tapasztal azonnal forduljon orvosához! Az Internetes cikkek csak információ adásra és megelőzést segítik elő. Nem adnak teljes körű felvilágosítást vagy akár diagnózist.

[/su_pullquote]Gyakoriság szempontjából az agy- és központi idegrendszeri daganatok állnak a második helyen. Mivel igen sokfajta tumor tartozik ebbe a kategóriába, mindegyiknek más a kezelési módja. A neuroblasztóma a gyermekkori rákbetegségek 6%-át teszi ki, csecsemők és kisgyermekek körében gyakori, ritkán fordul elő 10 éves kor felett. A Wilms-turmor (nephroblastoma) a vesét érinti, előfordulása 3-4 éves, többnyire 6 év alatti gyermekeknél jellemző.